Lekvárfőzés a Körös Tájházban
A szilvalekvár készítése mélyen gyökerezik a magyar népi gasztronómiai hagyományokban.
Ez nem csupán egy egyszerű recept, hanem egy rituálé, amely a családi összetartozás és a hagyományok ápolásának szimbóluma is. A szilvalekvár igazi titka a türelemben és az alapanyagok minőségében rejlik. A legjobb lekvárhoz érett, zamatos szilvára van szükség, amely önmagában is elég édes, így nincs szükség hozzáadott cukorra – ez adja meg a klasszikus, kissé fanyar, de mégis édes ízt.
A szilvalekvár főzés valamikor kiemelkedő eseménynek számított a mi községünk életében is, mivel az órákon át, sokszor egész nap tartó állandó keverés mellett összegyűlt a család, rokonok, szomszédok.
Ma már zárkózottabbak az emberek, de nem a Körös Tàjházban, ahol felelevenítjük a hagyományos, családiasan végzett lekvárfőzés szokását.
A mi asszonyaink múlt csütörtökön ültek össze a 60 kg hamvas, édes kék szilva magozására, előkészítésére, melyet D.Kiss Zsolt igazán nagyvonalú gyümölcs adománya tett lehetővé. Hálás köszönet Zsoltnak és családjának.
Bata Gáborné Erzsike, gasztro felelősünk szervezte a csapatot, a munkát, sőt ő gondoskodott a közös reggeliről és finom ebédről is kedves, otthonos konyhánkban.
A “kaláka” résztvevői – Enyediné Jutka, Pákozdiné Ági, Nádiné Jutka, Nádudvariné Zsuzsa, Geréné Erzsike, Légrádiné Jolánka és Dékány Orsi – összeszokott csapatként, vidáman, jó hangulatban dolgoztak. A szakszerűséget mindnyájan hozzák magukkal, hiszen a lekvárfőzés évszázadokra visszanyúló hagyománya, akár a régi öcsödi családokban, falunkban ma is élő szép és hasznos szokás.
Vannak házak, ahol ezekben a hetekben még előveszik az üstöt és kavarják a lekvárt a család részére.
Vissza-vissza térő gyerekkori őszi emlékem, ahogy mi unokák a szomszéd gyerekekkel együtt – a fröcsögő forró lekvár miatt kellő távolságra – kis sámlikon körbeüljük a katlanban alágyújtott nagy rézüstöt, amiben Nagyanyánk egész nap fáradhatatlanul kavarja a nagy derékszögű fakanállal a rotyogó lekvárt. Délután már egy-egy karéj kenyérrel vártuk, hogy kóstolhassuk végre a sűrűsödő finomságot.
Annakidején szerettünk iskolai uzsonnának is szilvalekváros kenyeret vinni.
Tegnap már délelőtt a rotyogó szilvalekvár kellemes illata vonzotta a látogatókat, kíváncsi tagjainkat a Tájházba.
Délutánra megteltek az üvegek, majd régi szokás szerint szárazdunsztba kerültek.
Téli, tavaszi egyesületi ünnepeinken vígan sülhetnek a közösségi kemencében a szilvalekváros kiflik, bukták.
Kellemes szép együttlét, derék munka volt.
Köszönet minden szorgalmas résztvevőnek.
